A XIV. században egy Pierre Dubois nevű francia ügyvéd a Szentföld békés visszafoglalásával kapcsolatos értekezésében azt írja, kívánatos lenne, hogy a Nyugat különböző intézményeket hozzon létre, többek között a keleti nyelvek iskoláját is, ahol olyan tolmácsokat lehetne képezni, akik beszélni tudnak a hitetlenekkel, jobban meg tudják érteni mentalitásukat, és így meggyőzéssel könnyebben meg tudják őket téríteni. Dubois több oldalt szentel értekezésében a nyelvi problémának, és hangsúlyozza, hogy a keresztények és muzulmánok közötti kölcsönös megértést leginkább olyan bölcs és hívő tolmácsok tudnák elősegíteni, akik mindkettőjük nyelvét ismerik, és meg tudják magyarázni az egyiknek, mit is akar mondani a másik (Herbert 1952).

ungarisch dolmetscher wien von für

Két évszázaddal később Kolumbusz Kristóf is azt javasolja a spanyol uralkodóknak írt levelében, hogy fiatal indiánokat kellene Spanyolországba küldeni nyelvet tanulni, hogy jobban tudjanak tolmácsolni és segíteni a bennszülöttek keresztény hitre térítésében.

A középkori Európában a latin volt a hivatalos érintkezés nyelve, így többnyire nem volt szükség tolmácsolásra, a hivatalos tárgyalások, a békekötések, az egyetemi oktatás latinul folytak. A 30 éves háborút lezáró vesztfáliai békével megnőtt Franciaország szerepe, és a diplomáciai életben lassan a francia nyelv lett a meghatározó. A nemesség is általában franciául beszélt, a franciatudás egyben a társadalmi státuszt is jelölte.

A történelem során arra is számos példát találhatunk, hogy a tolmács egyben diplomata is, illetve a diplomata egyben tolmács is. Amikor pl. Cajetano bíborost (1469-1534) a pápa elküldte támogatást keresni a kereszténység védelmében a törökök ellen folytatott harchoz, tolmácsra volt szüksége a II. Lajos magyar királlyal folytatott tárgyalásokhoz. Nádasdy Tamást ismerte már annak olaszországi útjairól, így őt kérte meg erre a feladatra. Ő volt az, aki Nádasdyt a király figyelmébe ajánlotta, aki őt hamarosan bizalmas titkárává is tette. A mohácsi csatavesztés és II. Lajos halála után az özvegy Mária királyné őt küldte el követként Ferdinánd osztrák császárhoz (Wurzbach 1869).

dolmetscher tolmács

Salevsky említi, hogy Nagy Péter cár is többször vette igénybe tolmácsok és fordítók szolgálatait, különösen 1703-tól, amikor megkezdődött Pétervár építése. Péter cár Oroszországot gazdaságilag és kulturálisan is Európához akarta kötni, ehhez jelentős fordító- és tolmácstevékenységre is szükség volt. 1709. február 25-én a cár „ukázban” hívta fel a figyelmet arra, hogy a tolmácsok és fordítók kerüljék a hibákat a különböző szövegek átültetésekor, ne a szószerinti fordításra törekedjenek, mert az gyakran elfedi az értelmet (Salevsky 1997).

budapest ungarisch deutsch dolmetscher

Wilss külön foglalkozik a tolmácsolásnak az Osztrák—Magyar Monarchiában, és különösen a hadseregben betöltött szerepével, ahol tíz hivatalos nyelvvel dolgoztak (német, magyar, cseh, szlovák, lengyel, rutén, szerb-horvát, szlovén, román és olasz). A tisztek számára kötelező volt a hivatalos nyelvek használata, ha az alájuk tartozó csapatrészekben az adott nyelvet anyanyelvként beszélők aránya meghaladta a húsz százalékot. Kizárólag németül csak az alapvető parancsok hangzottak el, mint a „Jobbra át!”, „Balra át!”, „Állj!” vagy „Tűz!”. A további parancsokat az ezredparancsnokoknak sokszor három-négy nyelven is ki kellett adniuk, hiszen az ezredekben több népcsoport aránya is elérhette a húsz százalékot. Mivel a katonák az egyszerűbb néprétegekből kerültek ki, anyanyelvükön kívül nem beszéltek más nyelvet, így a német nyelvű parancsokat nem is érthették.

tolmács magyar német budapest vissza